/jópár évvel ezelőtt, mikor Mináék még csak első éves egyetemisták voltak/
Yoona szemszöge:
Szinte észre sem vettem az óra végét jelző csengőt, annyira belemerültem a gondolataimba. Barátnőm, Sooyoung rántott vissza a valóságba, mikor letelepedett a mellettem lévő székre.
- Min töröd már megint a buksid? - kérdezte. - Csak nem azon, hogy kit válassz partnerednek a házi feladathoz? Mert ugye tudod, hogy rám számíthatsz - mosolyodott el a mondandója végén.
- Kaptunk leckét? - néztem rá hatalmasra nyílt szemekkel.
- Mond csak, itt voltál te lelkiekben is az órán?
- Nem egészen - vallottam be.
- Mond el, hátha tudok segíteni.
- Emlékszel, meséltem, hogy a legjobb barátnőm szerelmes a gyerekkori barátjába.
- Igen, és hogy nagyon jóképű, ha nem Miná-ról lenne szó, már rég megkaparintottad volna.
- Bingó! - csettintettem. - Segíteni szeretnék nekik.
- Segíteni? Mint egy kerítő?
- Igen, mondhatjuk úgy is.
- És mi a terved? Ugye nem az, hogy elmondod a srácnak, hogy Mina szerelmes belé ... az nagyon durva lenne.
- Dehogyis.. bár ez is megfordult a fejemben. De nem, teljességgel kizárt, hogy ilyenhez folyamodjak!
- Akkor hát? Mi a nagy terv?
- Picit gyakorlom a színészi tehetségem.
Sooyoung értetlenül nézett rám így folytattam.
- Elérem Donghae-nál, hogy ő maga jöjjön rá, mennyire szereti Minát, és végül szerelmet is vall majd neki.
- És azt is számításba vetted, mi van, ha nem szereti Minát? Elvégre ezt nem tudhatod biztosra, nemde?
- Ez igaz - merengtem el ismét. - Akkor először erről bizonyosodom meg kellőképp, azután jöhet az eredeti terv.
- És az mi is akar pontosan lenni?
- Eljátszom, hogy szerelmes vagyok belé. Majd a kellő pillanatban szerelmet vallok neki. Amit persze ő el fog utasítani a Mina iránt érzett szerelem miatt. Cut! - csaptam össze a végén a kezem, mintha csak egy filmforgatáson lettünk volna.
- Én félek. Mi van ha pont fordítva sül el ez az akció? Ha belemegy, hogy randizzon veled. Vagy ha ennyi nem lesz elég ahhoz, hogy kicsikarj belőle egy vallomást.
- Majd azt hazudom, hogy összejár azzal a japán sráccal, akit egyszer útba igazított.
- Japán srác?
- Igen. Ha jól emlékszem, Nishijima a neve. Mina mesélt róla egyszer.
- Szóval féltékennyé akarod tenni ... ez már nem is hangzik olyan rosszul - támogatta Sooyoung az ötletemet.
- Akkor legyen ez. Ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném, bevetem ezt az aduászomat.
- Azért csak vigyázz, nehogy a végén saját magadat ejtsd csapdába a remek ötleteid által - figyelmeztetett a közelgő veszélyre.
- Igen, tisztában vagyok a veszély nagyságával, hogy Donghae seperc alatt elcsavarhatja a fejemet. De a színjátszás első számú törvénye, hogy ami a vásznon történik, az a valóságra nem lehet kihatással.
Épp ekkor csengettek be az utolsó óránkra.
- Bármennyire is színészkedel, attól még a valóságban játszol szerepet. Úgyhogy vigyázz! - mondta, majd visszasétált az asztalához.
Otthon kitaláltam a lehető legjobb forgatókönyvet, papírra vetettem az összes témát, melyet fel szeretnék majd hozni, ha végre szóba elegyedek Donghae-vel, és minden olyan kulcsfontosságú mondatot, amely a célom eléréséhez kiváltképp szükséges.
Az egész tervben csupán egyetlenegy hiba volt - nem tudtam, hogyan találkozzak vele. Elvégre nem ronthattam be hozzájuk, azzal a szöveggel, hogy: "Szia Donghae! Elrabollak egy picit, oké?" Az nagyon gáz lenne.
míg a poharakat törölgetve merengtem mindezen a pult mögött, egy ismerős férfi hangot hallottam meg.
- Egy maid-latte-t kérnék - adta le a rendelését, mire felé fordultam. - Á, hát te vagy az! Yoona, ugye?
- I-igen! - dadogtam. Mikor Donghae személyét véltem felismerni a vendég személyében, a kezemben szorongatott poharat is majdnem leejtettem.
~ Istenem, hát meghallgattál? Ezer hálám!
- Minden rendben? - kérdezte. - Vagy ilyen ijesztő lennék? Ma reggel nem fésülködtem, de nem gondoltam, hogy ennyire rosszul állna a hajam - kezdte el az ujjaival igazgatni tincseit. - Ma nem volt otthon a személyi stylist-em, hogy gatyába rázzon indulás előtt.
- Dehogy is! Csak gondolkodtam.
- Áá.. értem - mosolygott.
Gyors elkészítettem neki a kávéját, majd vissza is tértem hozzá.
- Tessék, a kávéd.
- Köszönöm. Hmm.. ez nagyon finom - dicsérte.
- Köszi - pirultam el a dicséret hallatán. - Apropó, hogy érted azt, hogy "nem volt otthon a személyi stylist"-ed?
- Mina nincs otthon - mondta két korty között.
- Hogyhogy?
- Valami két napos táborba ment az évfolyamtársaival. Ma este jön haza.
- Értem.
~ Itt az esély! - gondoltam. ~ Végre belevághatok a tervem kivitelezésébe.
- Úgyhogy ma este átugrok Hyuk-höz, nézünk valami meccset, aztán eltesszük magunkat holnapra. Egész jó terv, nem gondolod? - kérdezte, de nem reagáltam rá. - Yoona?
- Ho-hogy? Mi? - tértem vissza a valóságba.
- Ti aztán tényleg barátnők vagytok. Mint két tojás - nevetett.
- Bocsi, csak elkalandoztam.
- Igen, ismerem ezt a helyzetet. Mina-val is gyakorta előfordul.
- Tényleg?
- Ja! Olyankor olyan.. - kezdett bele, de nem fejezte be.
- Olyan, mi? - próbáltam kicsikarni belőle a mondata végét.
- Hagyjuk!
- Ne már, hallani akarom!
- Nem lehet!
- Miért nem?
- Mina legjobb barátnője vagy.
- És? Ez miben akadályoz meg téged a mondatod befejezésében?
- Hogy Mina ezt nem tudhatja meg.
- Mégis mit?
- Ne csináld ezt! Úgysem húzod ki belőlem.
- Minél jobban tagadod, annál inkább tisztává válik számomra, hogy mit gondolsz róla - próbáltam csapdába csalni őt. - Szóval, ha nem árulod el, akkor elmondom Mina-nak, hogy tetszik neked.
- Hogy mi? Csak azt ne! - ijedt meg.
~ Minek ide forgatókönyv, az improvizációnál nincs hatásosabb szövegkönyv - gondoltam majd a szám sarka mosolyra húzódott.
- Csak nem beletrafáltam?
- Yoona, kérlek, ezt soha semmilyen körülmények között ne mondd el Mina-nak! Soha!
- Miért? Hisz ez tök jó!
- Nem, nem az!
- Miért nem? - lepődtem meg a válasza hallatán.
- Olyanok vagyunk, mintha testvérek lennénk. Pelenkás korunk óta ismerjük egymást. Mindent tudunk egymásról. Egy vallomás mindent tönkre tenne - magyarázta, mire végre megértettem, mi ez a tátongó űr kettőjük között. A félelem.
- Vagy úgy.. - mondtam végül.
- Ezért kérlek, hogy ez maradjon a kettőnk titka, oké?
- És akkor mit tennél, ha kiderülne, hogy Mina is szerelmes beléd? - dobtam egy új faágat a tűzre, nehogy kialudjon.
- Neem, az kizárt! - vágta rá azonnal - Miért, esetleg mondott neked valaha is ilyet?
- Ezt sem megerősíteni, sem pedig cáfolni nem tudom. Csak egy felvetés volt. Hogy mi lenne ha, tényleg ez lenne a helyzet.
- Ha látnám rajta, hogy tényleg belém szeretett, akkor elé mernék állni, és bevallanám neki az érzéseimet. De erről szó sincs, Mina pont olyan, mint amilyen mindig is volt. Ugyanúgy viselkedik velem, ugyanúgy beszél velem ... biztos vagyok benne, hogy az érzelmei sem változtak baráti szeretetből szerelemmé.
- Felfogtam - mondtam mosolyogva. - Idd meg a kávéd, még a végén kihűl.
- Jaj, tényleg! - nevetett.
~ BINGÓ!!! - ugrált a lelkem örömömben. A legfontosabb dolgot már az első beszélgetés során ki tudtam húzni belőle. Most már pontosan tudom, milyen stratégiát kell használnom nála.
- Donghae! Esetleg elkérhetném a telefonszámodat?
- Hm? Ja, persze! Egy pillanat - húzta elő a zsebéből a telefonját, majd le is diktálta a számsort.
Mégcsak meg sem kérdezte, miért kérem el. Nyilván, mert Mina barátnője vagyok. ~ Ez a pasi egy főnyeremény! - ujjongtam magamban.
Másnap délután ismét betoppant a Puppy Cafe-ba.
- Üdvözlöm! Mivel szolgálhatok? - kezdtem bele illedelmesen.
- Valami meleget. Bármi jó lesz - mosolygott.
- Máris!
Mikor visszaértem a gőzölgő kávéval a kezemben, már nem az a mosolygós srác ült a pultnál. Sokkal inkább hasonlított egy magába zuhant romhalmazhoz, mint az általam ismert Lee Donghae-hoz.
- Mi a baj, csak nem történt valami? - kérdeztem, miközben lehelyeztem elé a pohara a pultra.
- Semmi különös. Talán csak féltékenység - húzta mosolyra a száját, de hamar le is hervasztotta azt. - Van egy srác, aki Japánban él, de a mi sulinkba jár. Ma reggel véletlenül összefutottam vele.
- És?
- Mina-ról kérdezősködött. Hogy mi van vele, hogy van, meg ilyenek - mondta.
- És, mit válaszoltál neki?
- Jól.
- Gyorsan lerendezted.
- Nem, majd csevegek vele, mintha puszipajtások lennénk. Amúgy sem tudok japánul, úgyhogy az ő baja.
- Mina meg tud - tettem hozzá.
- Nagyon is, Mina remekül beszél japánul. Sajnos.. - tisztán ki lehetett hallani a hangjából, hogy mennyire fél Nishijima-tól. Ezt az én előnyömre kell fordítanom. - Mond csak, volna kedved ma este beugorni ide? Tartunk egy kis péntek esti ereszd el a hajadat partit.
- Pont ma?
- Miért, talán a mai nap nem felel meg?
- Nem az, csak ... ma van a szülinapom, és..
- Valami más programod van ma estére. Értem!
- Igazából nincs semmi programom ma estére.
- Akkor meg? Hívd el Mina-t is, és köszöntsünk fel itt. Mit szólsz?
- Még átgondolom. De azért köszi a meghívást - mosolygott.
Mikor Donghae távozott, nekem is akadt egy kis dolgom a bejáratnál, így kikísértem őt. Ám, ami az utca túlsó felén fogadott bennünket, az egyszerre volt jó is és rossz is. Mina és Nishijima gondtalanul beszélgetett egymással, és oly jóízűen nevetgéltek, hogy az már nekem is fájt. Donghae-ra pillantottam, ki körül egy furcsa, fekete aura kezdett el létrejönni.
- Tudod mit? - kezdett bele - Talán mégis beugrom ma este.
- Remek! Örömmel várlak!
- Oké... akkor szia!
- Szia - búcsúztunk el.
~ Itt a remek alkalom, vagy most, vagy soha! Este, mikor átjön, elérem nála, hogy szerelmet valljon Mina-nak!
Milyen szép terv ... csak kár, hogy egy-két pohárka tömény alkohol után, már képtelen az ember színészkedni.
Ugyanis azt történt, hogy a bulizás kezdetekor sikeresen megitattak velem egy pohár "köszöntőt", ami már megadta a hangulatot a második és a harmadik pohárkához is. Így, mire Donghae betoppant, én már mondhatni, nem voltam a toppon.
- Szia! - köszöntem neki integetve, mire ő szolidan visszaintett.
- Látom, ti már javában buliztok - mosolygott.
- Dehogyis! - hadonásztam a kezemmel. - Én nem iszok.
- Igen, azt látom - mosolyodott el ismét.
~ Mi-mi ez az érzés? Miért ver olyan gyorsan a szívem, hacsak ránézek? Nem, nem bolondulhatok bele. Ő Mina-é, nem szerethetek bele - ráztam a fejemet, hogy elhessegessem a gondolataimat.
- Valami baj van? - kapott a kezem után, mire a szívem kihagyott egy ütemet.
- Persze.
- Akkor jó, már megijedtem. Kaphatnék egy pohár sört?
- Sört?
- Ha már mindenki iszik, nem akarok kilógni a sorból.
- Nem lógnál ki, bele sem kell tartozni!
- Okom van rá, hogy igyak. Így már megfelel?
- Mondhatni. - Csapoltam neki egy pohárral. - És, mi az ok?
- Féltékenység! Na, egészségünkre! - nyújtotta felém a poharát, hogy koccintsak vele.
- Csak nem Nishijima?
- Ki se ejtsd a nevét! Irtó jó ez a szülinapom, bárcsak ne is lenne! - morgolódott.
- Nem mondj ilyeneket! Nem tudhatod, hogy mi van közöttük ... bár én mintha azt hallottam volna, hogy egész jól megvannak együtt. Lehet még járnak is.
- Járnak? - kapta fel a vizet, de túlságosan is gyorsan higgadt le mindez után - Mindegy, ma inni akarok, a többit majd később elrendezem - kortyolt bele ismét a poharába.
- Mina hol van?
- Fogalmam sincs. Nem mentem ma még haza.
- Miért nem?
- Mert.. hagyjuk ezt, most nem akarok ezen idegeskedni.
- Nem lesz ideges, hogy nem tud rólad semmit sem? Elvégre szülinapod van, biztos készült valamivel.
- Majd egy fél nyolcra hazamászok. Akkor szoktunk vacsizni..
Nem sokkal később Hae-nek ki kellett mennie a mosdóba, mikor hirtelen megszólalt a mobilja, mit a pulton hagyott. Mina volt az, ezért felvettem.
- Szia Mina! - szóltam bele. - Donghae azt üzeni, hogy egy fél óra múlva otthon lesz.
- És miért te vetted fel helyette a telefont?
- Mert ő most nem volt képes rá.
- Ezt hogy érted, és.. - hadarta, de a szavába vágtam.
~ Ha ma este nem teszem meg, soha többé nem nyílik rá ilyen jó alkalmam. Nem elég csak Hae-t felbolygatni, Mina is kell a tervem sikeres végrehajtásához.
- Mond csak, még mindig nem mondtad el neki, hogy hogyan érzel iránta? - ezt a mondatot kiejteni is nehéz volt a számon, nemhogy a legjobb barátnőmnek mondani.
- N-nem, még nem.
- Én mondtam, hogy vigyázz rá! - azzal kinyomtam.
Éreztem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe. Donghae is visszatért.
- Mina hívott - mondtam neki egyhangúan.
- Tényleg?
- Igen.. téged keresett, hogy hol vagy.
- Mit mondtál neki?
- Amit te is. Hogy fél nyolcra otthon leszel.
- Oké - bólogatott. - De veled meg mi történt? Kiütött az alkohol, hogy könnyesek a szemeid?
- Igazság szerint.. - bár ez egyáltalán nem volt igazság - én szeretlek téged. De tudom, hogy te hogyan érzel Mina iránt, úgyhogy... áá, már megint az alkohol beszél belőlem. Oda se figyelj rám!
- Te szeretsz engem? - nézett rám tágra nyílt szemekkel.
- I-igen - dadogtam. - És szeretnék veled járni, de tudom, hogy ez lehetetlenség. Úgyhogy felejtsd el!
- Legyen! Járjunk - mondta, mire megállt bennem az ütő.
~ Ilyen nincs, ilyen nincs, ILYEN NINCS!!! - kiabálta egy hang a lelkem mélyén. - Hogy mondhatsz ilyet, te agyalágyult?
- És Mina?
- Mondom, hogy nincs köztünk semmi. Az egész csupán egy egyoldalú szerelem.
- Értem.. Egy pillanat, máris jövök.
Nem tudtam, mi tévő legyek, így felhívtam Sooyoung-ot.
- Mi az? - szólt bele a készülékbe.
- Igen mondott. Azt mondta járna velem - hadartam.
- Én mondtam, hogy vigyázz! Mondj neki nemet, de rögtön!
- De hisz én kezdtem, hogy szeretem őt, és hogy járnék vele.
- Vagy egy oltári nagy hülyét csinálsz magadból, és visszautasítod, vagy a barátnőd többé nem lesz a barátnőd. Dönts! - azzal lenyomta.
Mikor visszamentem hozzá, már tényleg nem tudtam, mit tegyek.
~ Hisz szeretem. Ez nem hazugság, tényleg belehabarodtam. Egyszerűen, nem tudok nemet mondani neki. De Mina...
- Hé, minden oké? - kapott utánam. - Ennyire kiütött az alkohol? Hazavigyelek?
- Ne-nem kell! Inkább te menj haza.
- Rendben, már úgyis indulni készültem. Vigyázz magadra! - mondta, majd el is indult a bejárati ajtó felé.
~ Nekem elmentek otthonról! - mondogattam magamban. De talán még nincs minden veszve! Elvégre, még ebből is ki tudok győztesen keveredni. Csak el kell érnem, hogy Hae megutáljon. Bár lehet, Mina-t már a tudat, hogy "járunk" olyannyira felidegesíti, hogy a végén szépen kikotyogja, mennyire szereti őt. Ha ez megtörténne, minden a helyére kerülne.
Ahogy ott töprengtem, egyszer csak észrevettem a csomagocskát, amit Donghae-nek szántam. Felkaptam, és elrohantam vele Donghae-ékhoz. Kopogtam, mire Donghae nyitott nekem ajtót.
~ Vigyázz, kész, felvétel!
- Yoona, te meg mit keresel itt? - mondta Donghae.
- Ezt ott felejtetted. - nyújtottam felé az ajándékomat - Boldog születésnapot! - felágaskodtam, majd megcsókoltam őt. Fél szemmel láttam, hogy Mina is tisztán látja az eseményt.
Rettenetesen szörnyen éreztem magamat.
Ám mindez csupán egy rövid ideig volt szörnyű érzés. Meg sem tudom pontosan mondani, mikor is szerettem bele Donghae-be olyannyira, hogy ténylegesen vele akartam lenni. Egy idő után abbahagytam az idegesítő dolgok művelését ... egyik sem hatott, mindet elfogadta egy mosollyal az arcán. Talán pont ezért szerettem bele - mert nem akarja megváltoztatni a párját, csak mert nem pont olyan, mint a többi ember.
Viszont, bármennyire is szerettem őt, éreztem, hogy ő engem nem szeret viszont. A lelkem mélyén nagyon jól tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. De nem bírtam saját kezűleg véget vetni a kapcsolatunknak.
/napjainkban/
Mina utált, nagyon utált ... semmi mást nem csinált, nem nyílt meg, csak utált engem. És ez nyitotta fel végül a szemem. Bármennyire is szeretem őt, ezáltal csak fájdalmat okozok mindkettőjük számára. Ha én nem lépek közbe, ezek ketten sose fognak egyről a kettőre jutni. Így elhatároztam, hogy Mina nemcsak utálni fog, de egyenesen gyűlölni.
Sikerült! Végre sikerült! Ha nem is Mina, de Hae végre rájött az igazi érzéseire. Az én szerepem itt ért véget.
Mina, tudom, legszívesebben megfojtanál, ha ezt tudnád, de, én tényleg nem így akartam. Nem ezt akartam. De a szerelem nagy úr, és még rajtam is kifogott.
Nem merek a szemed elé állni és bocsánatot kérni. Talán egyszer, ha már idősek leszünk, és mindketten a megfelelő úton fogunk járni, akkor képes leszek eléd állni és bocsánatot kérni. De most csak imádkozni tudok értetek. Mindkettőtök boldogsága sokat jelent nekem. És, hogy Donghae-t mikor fogom elfelejteni, az iránta táplált szerelmemet, mikor leszek képes végleg kitörölni a szívemből ... fogalmam sincs.
